B16-VITAMIN
Tudományos név:   INOZITOL, MEZO-INOZITOL  ANTIALOPÉCIA FAKTOR AKTÍV INOZIT,  INOZITOLUM  DAMBOZ,  FAZEO-MANNIT

Kémiai szerkezetét illetően az inozitol egy ciklohexoné-hexol anhidrid molekulából áll, amely egy ciklikus hexo-alkohol, a deltaglukoz izomérje.

Az ismert szénhidrátok közül - amelyek közé azok az erjeszthető cukrok tartoznak, amelyeknek jelentős metabolikus hatásuk is van -, az izonitol rendelkezik a legnagyobb változatossággal.

Ez a mikrokristályos anyag hővel szemben tökéletesen ellenáll, vízben jól, alkoholban kevésbé oldódik. Inozitol található - szabad, vagy inozit formában - az emberi és állati szervezetek esetében az agyban, az izmokban, a májban, a tüdő­ben, a vesében, és a pajzsmirigyben.

Néha előfordulhat, hogy bizo­nyos kóros fertőzések alkalmával a vizeletben is megjelenik.

A nö­vényvilágban a legnagyobb koncentrációban a dió- és kőrisfa, vala­mint a kender leveleiben, illetve a zöldbabban, a zöldborsóban, a sörélesztőben, a búzacsírában, a dinnyében, a grape-fruitban, a szőlő­ben, a káposztában, és a melaszban van jelen. Az inozitol észter-inozit-foszfát alakban is létezik, magnézium és kalciumsó formájában. Ez tehát a bizonyos PASTERNAK-féle fitin.

Az élelmiszerrel történő felvételnek körülbelül napi egy grammot kell biztosítania, amely mennyiség azonos a J-vitamin, vagy kolinbevitellel. Természetesen ezek a szükségletek jelentős mértékben emelkedhetnek bizonyos vitaminveszteséget előidéző fak­torok jelenléte esetén. Ilyenek például a kávé, a coca-cola, a csokolá­dé, az alkohol, és egyes gyógyszerkészítmények, mint például a fenobarbitálok, a szulfonamidok, és az antibiotikumok.

Ez utóbbiak közül különösen vonatkozik ez a tetraciklinekre, valamint az aszpirin­re, az ösztrogénekre, és a gyomortáji fájdalmak esetén a savtermelés csökkentésére alkalmazott Maalox nevű készítményre.

Az inozitol anyagcseréje ugyanúgy zajlik, mint minden más B-csoportbeli vitaminnak, azaz a tápcsatornában egy biokémiai változá­son megy át, mielőtt az enterocitákon keresztül felszívódna. Ezek kö­zül a biokémiai változások közül a legérdekesebb az izonitol harmo­nikus kötődése a kolinnal, hogy a vérben lévő koleszterint oldatban tartsa. Igen kis mennyiségű B16-vitamint az emésztőrendszer szaprofitamikroba és -baktérium-flórája is szintetizál, ez azonban nem elegendő a szervezet fiziológiás szükségleteinek kielégítéséhez, így feltétlenül szükséges az élelmiszerrel történő vitaminpótlás.

Az inozitol szerepe tehát - ahogyan az előbbiekben is láthattuk -nélkülözhetetlen a koleszterol anyagcseréjében, amelyet egyrészt folyékony állapotban tart, másrészt lehetővé teszi - többek között -részleges lebomlását, és a máj segítségével történő kiválasztását.

A bőrt illetően, védi a mély kötőszövetet a kollagén hajlékony­ságának és rugalmasságának fenntartásával, mivel a kollagénnek mindig ugyanolyan mértékő hidratálóképessége van. így a bőr részle­ges védelemben részesül a radioaktív szennyeződésekkel szemben is.

A B16-avitaminózis klinikailag nem specifikus tünetekkel jele­nik meg - bár nem is marad észrevétlen - hanem az úgynevezett steatozis hepatis jeleivel, azaz a májsejtek kóros elzsírosodása által. Inozitolhiány fennállása esetén, a bőrképleteknek és a különböző típusú kötőszöveteknek a szárazsága és fokozatos elhalása figyelhető meg.

A bőrön gyulladásos, piros foltok tűnnek fel, amelyek különbö­ző helyekre továbbterjednek, majd kiterjedt ekzémává válnak. Ha ez az állapot májelégtelenségben szenvedő betegnél jelentkezik, az ekzéma terjedése gyorsabban következik be, de a bőr száraz marad. Ha azonban cukorbetegségre hajlamos, vagy túl sok cukrot fogyasztó beteget vizsgálunk, észrevehetjük, hogy az ő ekzémájuk nedvedző, ami tehát önmaga továbbfertőzésével akut, gyulladásos bőrbetegség (impetigo) kialakulásához vezethet. Nem ismeretes egyetlen, B16-hipervitaminozis okozta rendelle­nesség sem.

forrás: shelener.hu